Templomtornyokat ejt a tájra

Egy zuhanó madár

Csikorog a szárnya tövében a szél

Egy tű fokára száll

Már nem melegítheti könnyű madártest

Húsa a kihűlt eget

Takartad a Napot

Mint zászlók az ünnepet

Tengert oldoz a láthatártól

Egy hurutos madárdal

Imákkal horzsolt nyelvemet

Borogasd akáccal

Hogy lövészárok

Minden templompad

Hogy minden lövészárok

Templompad

Ajtóm előtt

Szótlanul áll

Néma fenség

Lóg le róla

Rongyokban a

Végtelenség

Kezében egy

Hosszú ostor

Égre kerget

Csillag-erdőt

Kérdésemre

Nem felelhet